A településen az 1938. év nyarán lefolytatott ásatások nyomán gazdag bronzkori, valamint csiszolt kőkorszaki leleteket találtak, amelyek a zirci múzeumban tekinthetők meg. A falu nevét sokféleképpen magyarázzák. Legvalószínűbbnek tűnik a latin nyelvű "villa Roman" kifejezés, ami fordításban: római falut jelenti. Ezzel a kifejezéssel Alben nyitrai főesperesnek a pannonhalmi apátság 1237-1240 közötti birtokösszeíró oklevelében találkozunk. A katolikus egyház szerint Szent Romanus, római származású szent emberről kapta a település a nevét, akit röviden Románnak is neveztek.
A középkorban a győri püspökség birtoka. Ez időszakban a falu fel költözött az Új-hegy védett domborulatai közé. A környék településeihez hasonlóan a török pusztítás idején elnéptelenedik. 1596-ban megkísérelték újratelepítését, de ez sikertelen maradt. A XVII. századi összeírásokban a település pusztaként szerepel. Csak 1721 után népesül be, amikor is stájer földművesek érkeztek szabad költözködési joggal, valamint kilencedmentességet kaptak földesuruktól. De bajor betelepítésre utaló nyomok is találhatók. A távolról érkezettek föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak, illetve jövedelmüket fakereskedéssel egészítették ki. A kevés hasznot hozó földművelés mellett egyre többen vállaltak aratási, cséplési munkákat, távolabbi vidékeken. A XIX. században a lakosság nagyobbik fele zsellér, akinek saját háza sincs, és napszámból vagy részesként tartja fenn magát és családját. A zsellércsaládok nem akartak beletörődni szűkös anyagi helyzetükbe, ezért kivándoroltak Amerikába. A községből azonban csak két ember maradt kinn. A többiek kisebb vagyonnal érkeztek vissza, még az I. világháború előtt. Az elvándorlások miatt nehéz helyzetbe került parasztgazdák a visszatérő, volt zselléreknek voltak kénytelenek gazdaságaikat eladni. A II. világháború nem érintette a községet. Befejezése után az itteni németeket jogfosztották és kitelepítették. 1946-ban megkezdődött a Csehszlovákiával közös "lakosságcsere". A felvidéki magyarok próbáltak itt beilleszkedni, de a sváb lakosság nem fogadta szívesen a közeledést. Az ötvenes évek végén kezdtek el vegyes házasságokat kötni.
Az első termelőszövetkezetet 1950-ben szervezték meg, majd több tsz-csoport is alakult. 1961 januárjában Új Élet néven jött létre tsz. Később ehhez csatlakoztak a giciek, a bakonygyirótiak és a bakonypéterdiek is. Az emberek a korábbi atrocitások miatt nehezen léptek be, de ez később mégis a község fejlődésének a motorja lett. A végső egyesülés 1975-ben történt meg a veszprémvarsányi tsz-szel, ami szervezetileg nem változott a rendszerváltásig.
A település 1945 után átalakult. Kb. 30, kétutcányi szalmatetős, vályogfalú, egészségtelen viskót lebontottak. Tűzvész is pusztított a faluban. Helyette új utcát alakítottak ki, a mai Alkotmány nevűt.
A település a tanácsrendszerben először önálló tanácsot alkotott, majd 1963-tól Bakonygyiróttal, Bakonypéterddel és Gic községekkel közös tanácsot hozott létre romándi székhellyel. A rendszerváltás után minden településen önálló önkormányzat jött létre, de a közös hivatal megmaradt. A körjegyzőségből először Gic, majd Bakonypéterd vált ki. 2003. december 31-i hatállyal Bakonygyirót és Románd közös megegyezéssel megszüntette a körjegyzőséget. A képviselő-testület ideiglenesen önálló polgármesteri hivatalt hozott létre. 2005 január 1-jétől csatlakozik a Tápszentmiklós és Lázi községek által 2003-ban megalakított körjegyzőséghez. A község kis lélekszámához képest aránytalanul nagy intézményhálózatának és ingatlanállományának magyarázata ebben rejlik.
A falufejlődés fontos állomásai voltak: belterületi út és járdaépítés 1962-ben; egészségház, benne orvosi rendelővel és védőnői szolgálattal (1966-ban létesült); a Romándot Bakonypéterddel összekötő aszfaltos út megépítése 1969-ben. A későbbiekben kultúrházat építettek a községháza mellé. Ezenkívül 60 férőhelyes kétcsoportos napközi otthonos óvodát is kialakítottak.
A községben a vonalas infrastruktúrák többsége megvalósult. Az egész települést 1947-ben villamosították. A falu vezetékes ivóvízzel van ellátva, kialakították a kábeltévé-hálózatot is (2002). 1999 óta élvezik a romándiak a vezetékes gáz áldásait.
A község vezetői a szennyvízberuházást is tervezik megvalósítani.
